Térd és derék
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mire akar tanítani minket az élet az elmúlt másfél évben, mennyi veszteség, minden létező életterületen...
Amit nekem dobott a gép a covid után: alvásproblémák, depresszió és pánikbetegség. Először nem is tudtam mi történik velem, csak borzasztóan megrémített hogy nem vagyok önmagam. Nem alszom, nem érzek örömöt, naponta- kétnaponta pánikroham kap el, és nagyon meg kell néznem, mire szánok energiát, mert hamar elfogy...
Tehetetlennek éreztem magam, mint akit térdre kényszerített az élet és ahogy az ilyenkor szokás: minden erőmmel ellenkeztem ellene. De bármennyit harcoltam az állapotom ellen, semmi sem segített.
A szervezetem nem hallgatott rám, csak pihenni akart egész nap és kész és még úgy sem működött jól. A körülmények folyamatosan nyomtak lefele, én pedig ellentartottam minden erőmmel. Úsztam árral szemben, hiszen ha akadály kerül elém, ez a bevett szokás: mindig mindent kézben tartani és megoldani.
Aztán egyik nap felébredtem és azt mondtam magamban: Nem küzdök tovább! Elég volt.
"Mihelyt csatának tekinted az életet, el is vesztetted" (Fodor Ákos)
S bár azt hittem itt fog összedőlni a világ, mert bedobom a törülközőt, valójában itt érkeztem meg saját magamba. Amíg nem engedtem meg hogy rosszul legyek, az történjen velem, ami történik, azt érezzem, amit érzek, addig semmi mást nem tettem, csak gáncsot vetettem magamnak. És onnantól fogva, hogy rendben volt rosszul lenni, varázslatos módon kezdtem el napról napra jobban lenni...
Elfogadás, megengedés, alázat
A FOLYAMATOS NEKIFESZÜLÉS, A KONTROLL- ÉS MEGOLDÁSKERESÉS HELYETT, NÉHA KELL HOGY HAJOLJON A TÉRD ÉS A DERÉK.
Van olyan, hogy tehetetlen az ember és nem felelős érte, hogy rázuhan az élet. És amikor ezt felismerjük, újra tele tudjuk szívni a tüdőnket friss levegővel.
Sokszor annyira vágyunk a tökéletes életre, hogy elfelejtjük, hogy az élet természetes velejárója a fájdalom, mint ahogy az öröm is.
A szenvedést viszont magunknak okozzuk
Sem az öröm sem a fájdalom nem vegytisztán jó vagy rossz, hiszen az örömteli élményekbe vegyülhetnek nehéz érzések; míg a fájdalmas életesemények gyakran olyan megújuláshoz vezetnek, ahol egy magasabb szintre emelkedünk önismeretünkben, lelki fejlődésünkben és persze lehetőségekben is. Ne feledjük: ahol ajtók bezárulnak, ott egyszerre újak nyílnak ki. :)
Szóval a fájdalom nagyon sokszor szenvedéssé alakul az elménkben. Akkor történik ez, amikor vágyjuk, hogy múljon el, legyen vége a rossz szériának, ha lehet azonnal.
Ilyenkor nem hagyunk teret az elfogadásnak. Sokan úgy vélik, hogy elfogadni valamit, annyit tesz, hogy tapsikolunk neki, örülünk a létének. De koránt sem erről van szó.
Amikor elfogadsz például egy fájdalmas érzést pusztán annyi történik, hogy megadod neki a létjogosultságot. Rávetsz egy pillantást. És önmagában ez segít legjobban a gyógyulásban. Abbahagyni a tagadást, a harcot, az árral szemben úszást. Aminek azt az energiát adod, hogy úgy utálod, tűnjön már el, ahhoz pont hogy hozzákötöd magad, ahelyett hogy el tudnád engedni.
Amikor űznéd az érzést, nem a jelenben vagy, és egy sor keserű érzést társítasz a már meglévőkhöz. Így születik meg a szenvedésed és így gátolod meg hogy jobban legyél.
Ha megdobnak kővel, építsd be a házadba! (Fodor Ákos)
Használd a fájdalmat!
Ez az egyik legfontosabb tanítás, amit kaptam az élettől. Nagyon sokáig dühített, a mondásnak az a verziója hogy "dobd vissza kenyérrel". Nem jutalmaznám pozitívan a nem kívánatos viselkedést.
Na de az 'építsd be a házadba" gondolat másról szól. Az életben mindig lesz olyan hogy valaki fájdalmat okoz, akár direkt, de többnyire akaratán kívül. A kérdés az, hogy mihez kezdesz vele? Dönthetsz úgy, hogy a támadó megváltoztatására pazarlod az energiáid...
És úgy is, hogy magadra szánod.
- Megengeded magadnak hogy azt érezd amit érzel és türelmesen végig várod míg a lelked a maga ritmusában megemészti a történteket.
- Megnézed, mit tanulhatsz a történtekből.
- Mindeközben pedig csakis MAGADRA és a megerősödèsedre fókuszálsz. Így lesz a fájdalomból erőforrás, rakéta, amivel életed egy magasabb szintre érkezik meg.
Ha most nagyon nehéznek érzed a szívedet, próbáld ki a következő technikát:
- Gondolj úgy a fájdalmadra mintha pusztán egy tanú lennél. Aki érzèkeli, hogy ez a fájdalom létezik. Majd engedd át magadon az érzést.
- Közben figyelj a légzésedre, ahogy beszívod és kifújod a levegőt, s engedd hogy hasson rád ami emészt belülről
- "Ez csak fájdalom, elmúlik, ha elfogadom a létezését" - Tudatosítsd magadban.
- Ne próbálod erőnek- erejével kordában tartani, ne harcolj ellene. A rugalmatlan törzsű fát kidönti a vihar, a hajló szárú nád épségben megússza.
Keresd meg az elfogadás bèkèjèt, szelídsègèt magadban
Amikor képes vagy arra, hogy a szívszaggató, csalódást keltő, reménytelen, bírhatatlan élethelyzetedben elfogadd a történteket, és átereszd magadon, mint egy lágy szöveten az érzéseid, akkor nagy bátorságról teszel tanúbizonyságot, aminek mindig meg van a jutalma!
Éld meg magas szinten a nehéz időszakokat, engedd meg magadnak, hogy úgy legyél, ahogy éppen most vagy! És meglátod: minden kisimul körülötted.
