Eszembe jutott egy pár, aki még a világjárvány beköszönte előtt járt nálam. Mesélek róluk, mert tanulságos a történetük.
Rendkívül harmonikus megjelenésűnek mondanánk a házaspárt, aki udvarias kopogást követően, kissé félénken lépett be az irodám ajtaján.
Üdvözlöm, hellyel, vízzel és néhány jégtörő gondolattal kínálom őket. Mikor kényelmesen elhelyezkedtek a sok érzelmet tapasztalt beszélgetős-kanapémon, megkérdezem őket, miért találkoztunk ma.
Mikor egy pár először jár nálam mindig megpróbálom megtippelni, hogy vajon miért jöttek, mi az a helyzet, amiben a segítségükre lehetek. Legtöbbször eltalálom az okokat, kifejlődött már az a bizonyos hatodik érzékem több mint 3000 tanácsadói órát követően. Most azonban a szokottnál is kíváncsibban várom a választ, hiszen annyira boldognak tűnnek...
Ahogy mozdul a Nő, mozdul a Férfi. Az öltözetük passzol, a hangulatuk nyugodt, közel ülnek. Ahogy beszélnek egymáshoz, mintha langyos mézet csorgatnának teába. Látszólag minden stimmel...
"Nem is tudom hogy fogalmazzuk ezt meg..." - vette kezébe az irányítást a Nő - "mert nem olyan nagy a problémánk, mint másoknak... Sőt, pontosan azt sem tudjuk hogy mi a bajunk... Nem veszekszünk, nem bántjuk egymást, nem csaltuk meg egymást, viszont..."
"Viszont.." - vette át a szót a férj - "Elmúlt egymás iránt az érdeklődésünk. És Barbara, Te azt írtad az egyik cikkedben, ennek oka van. De nem jöttünk rá magunktól, hogy mi az."
Ahogy haladtunk időben és kimondott szavakban, ahogy az lenni szokott, kibomlott előttem az Ő közös életük számos részlete, mígnem eljutottunk az OKIG, ami teljesen lesokkolt! De nem csak engem, hanem őket is. Nem gondolnánk józan ésszel hogy ennyire el lehet hasalni akkor is, ha az ember jót akar.
Ez a nem mindennapi pár a legnagyobb jószándék ellenére veszítette el kishíján egymást.
Szerinted miért múlhatott el (majdnem) a szerelmük? Talán azt mondod, felőrölték őket a feladatok és a mindennapok. A monotonitás miatt elveszett a szenvedély. Vagy csupáncsak anya és apa lettek egymás számára.
De képzeld el, hogy ez a pár tudatos volt, és nem hagyta magát! Figyeltek rá, hogy az életük ne taposómalom legyen, a munkabeosztásuk és a keresetük lehetővé tette hogy elegendő időt tudjanak kettesben és gyermekeikkel négyesben is tölteni. Mégis amikor elkezdtek beszélni, láttam a szemükben hogy nagy a baj...
Lehet e annál szörnyebb érzés minthogy te mindent megteszel a párod is és látszólag minden klappol, és minden problémát kezeltek és boldognak kéne lennetek, na de nem vagytok azok? Kicsit sem.
Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
"Meséljetek el néhány programot az elmúlt időszakból amikor alkalmatok nyílt kikapcsolódni!"
"Ó, hát hol is kezdjük..."
"Voltunk vasárnap egy kortárs előadáson kettesben, imádjuk a színházat..."
"Aztán voltunk rafting túrán múlt hét előtti héten a munkatársakkal csapatépítőn..."
"Előtte megnéztük azt a fotós kiállítást...wordpress talán... aztán koncerten voltunk a Parkban."
"Aztán nemrég volt a nyárzáró buli a barátainkkal, vitorlázni voltunk..."
"Illetve mozi természetesen, meg szabadulószobában is voltunk mostanában, szülinapozni... meg páros masszázson ugyanaznap..."
"Láthatod Barbara, hogy mindent megteszünk!"
"Valóban sok szép élményben volt részetek mostanában." - mondtam.
Egy kérdésem azonban lenne még. Mikor volt olyan utoljára, hogy az összes élményt egymás számára csak TI jelentettétek? Amikor csak ültetek és szimplán beszélgetettek?
Itt és ebben a pillanatban vált világossá előttük minden.
Csillagmilliónyi lehetőségünk van rá, hogy különböző élményekben részesüljünk szeretteinkkel. Ám amikor élményfestünk, légcsatornázunk vagy űrrepülőzünk a figyelmünk a közös programon pihen, és nem egymáson.
Ketten nézzük ugyanazt. De nem egymást.
Nem képzelnénk, de túlzásba lehet vinni az élmények hajszolását is. Ennél a párnál pontosan ez történt. Az újabbnál újabb ingerekkel kapcsolatban ugyanúgy ki tud alakulni egyfajta függőség, ami kevésbé érdekessé teheti a "sima" beszélgetéseket. Hiszen ha mehetünk együtt erdőbe quadozni, minek fejtegetnénk a másik lelkének mélyebb bugyrait, nemde?
Ám az élethosszigtartó szerelemnek pontosan ez a titka. Fenntartani az érdeklődésünket a Párunk lénye iránt, ami beszélgetés nélkül igen bajosan menne.
Természetesen mértékkel nincs gond a programokkal, de törekedjünk rá, hogy a fókusz egymáson legyen. Feltéve ha hosszútávon is érdeklődésre, figyelemre és csodálatra vágyunk.
Ha úgy érzed eltávolodtatok a Pároddal, jó szívvel ajánlom GYED-re ment házasság - Szülőkből, Szerelmesek című e-könyvemet, amit kimondottan Kisgyermekes szülőknek írtam.
