Ismered azt az érzést, amikor teszed bele a végtelen energiát a kapcsolatba, lenyeled azt amit másnak, máskor soha, úgy kommunikálsz, ahogyan erődből telik, szervezed a közös programot, odafigyelsz a külsődre, a belsődre, szó szerint MINDENT megteszel, de a másikat ez hidegen hagyja?
Fojtogat az érzés, hogy tehetetlen vagy. Nem látja az erőfeszítéseid, nem értékeli benned a Nőt, a Férfit, nem lágyul meg, csak a hibákat figyeli, arra van kihegyezve... És hogy ő mit tesz? Hát semmit sem... nem küzd, nem harcol, beletörődik abba ami van. Ráderőlteti a közönyt, és megállítja a kapcsolat jobbítási szándékodat.
Mit teszel? Hogy hat ez Rád? Tehetetlen vagy... Na és dühös? Passzívvá tud tenni? Le tudja állítani a törekvésed, hogy próbáld megoldani a helyzetet? Vagy te elhatároztad és mész mész-mész előre, mint a rakéta és nem hagyod magatokat elveszni?
Minden házasságban van olyan időszak, hogy az egyik fél hamarabb észleli, hogy ég a ház, hamarabb lendül cselekvésbe mint a párja. Ilyenkor megtesszük amit csak megtudunk, hogy a szakadék felé hajtó fogatunkat megállítsuk, majd újra jó irányba tereljük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párunk is észbe kap... A legtöbbször ilyenkor szokták feladni a párok. Hátradőlnek, hogy ők bizony már mindent megtettek a kapcsolatért.
Kérdezem én, hogy ez valóban így van? Leültetted 1x, 2x,5x,10x a párodat, elérted hogy meghallgasson, elérted hogy megértsen? Elérted, hogy jól lássa a problémát és tudja, érezze, hogy te jelen időben azért teszel bele 200%-ot, hogy javuljon? Jelezted neki milyen érzések kavarognak benned? Milyen IGÉNYEID (figyelem, nem ELVÁRÁSOK, hanem igények!) lennének ahhoz, hogy úgy érezd a kapcsolatotok jó irányba megy?
Mindent akkor tettél meg, ha a dolgok nem csak lebegnek körülöttetek, hanem mindketten tisztában vagytok vele merrefelé haladtok. Ha a párod nem akar javítani, az is egy döntés... Ám legtöbbször arról van szó, hogy elfáradunk, mert nem kapunk visszajelzést és inkább passzívvá válunk.
Óva intenélek tőle hogy így tegyél. Egy kapcsolatban nem mondhatunk le egymásról. A mindent megtevés azt jelenti, hogy addig nézem min kell változtatunk, addig beszélek a másiknak, addig járok a nyakára, amíg el nem kezdjük megoldani a problémáinkat. Ebből nem szabad egó kérdést csinálni, hogy ki ad bele többet, hiszen ne feledjük el, mindig előfordulhatnak olyan időszakok, amikor szerepet cserélünk, és a másiknak kell több energiát beleraknia! Nem vagyunk egyformák és nem vagyunk hibátlanok sem.
Egy érdekes tény: praxisomban megforduló pároknál rendszeresen előfordul, hogy mindkét fél úgy érzi, hogy mindent megtesz, ám a kommunikáció összehangolatlanságának köszönhetően elbeszélnek egymás mellett és rosszul értelmezik amit a másik, tesz/ nem tesz vagy mond. Éppen ezért érdemes megtanulni a jólműködő párkapcsolat elveit.
"Nem az a lényeg, mennyi kilométert futsz. Hanem az, mennyi kilométert futsz azután, mikor azt gondolod, egy méterre sem vagy képes..." - A válás statisztika azt mutatja (minden 5 házasságra 3 válás jut), hogy a legtöbben feladják, amikor eldöntötték, hogy már mindent meg tettek.
A döntés a Tiéd. Te meddig küzdesz értetek?
(Ha szívesen olvasnál még a témában: olvass bele a könyvembe, a Szülőkből, Szerelmesekbe (középtájt találod a letöltési linket. Kimondottan Kisgyermekes pároknak írtam ;))
