A házasságban adódó problémákról a legtöbb esetben nehezen beszélünk, ám amikor mégis, abban sem mindig van köszönet.
Mindannyian úgy indulunk neki a párkapcsolatunknak, hogy örömteli, kiegyensúlyozott és boldog lesz. A nézeteltéréseket elsimítjuk, gyermekeink születnek és boldogan élünk míg meg nem halunk. A gépezetbe azonban könnyen kerülhet homokszem, s szinte észrevétlenül kerülünk egy olyan örvénybe, ahová a legkevésbé sem vágytunk.
Amikor az ember elbizonytalanodik ezen a területen, akkor bizony sokkal fogékonyabb a kívülről kapott ingerekre, melyekből nincs hiány. A házasságról, gyereknevelésről, a párkapcsolat sikeres kivitelezéséről mindenkinek megvan a maga határozott véleménye. Szoktam mondani, hogy 6 millió párkapcsolati szakértő országa is vagyunk...
Sajnos nem egy olyan olyan kliens fordult meg a praxisomban, akiknél kimondottan súlyos következményekkel járt egy külső laikus által adott s megfogadott "jó tanács".
Mesélek egy konkrét esetet. Egy ügyfelem azt tapasztalta, hogy párja kissé hideg vele, este korán elalszik, kedvetlen, hajnalban siet a munkahelyére, napközben félszavakban válaszol, a hétvégi programot lemondja. Nem mert rákérdezni többször hogy mi a helyzet, mert már egyszer rákérdezett, és a párja azt mondta "semmi, csak fáradt vagyok kicsit" és nem akarta nyaggatni.
Fogta hát magát és néhány szívéhez közel álló személyt megkérdezett, hogy mit gondolnak a kapcsolatról
- Megkérdezte a nagynénit, aki elvált, miután megcsalta a férje.
- Megkérdezte az egyik férjes barátnőjét, akinek szintén kisgyermeke van és a férje munkamániás.
- Megkérdezte egy másik barátnőjét, aki épp fülig szerelmes.
- Megkérdezte az édesanyját, aki ugyanezzel a problémával nagyjából 28 évvel ezelőtt küzdött.
Milyen válaszokat kapott?
- A férjében csalódott nagynéni válasza az volt, hogy a valószínűleg sumákol a párja, jobb lesz vigyázni...
- A férjezett barátnő megnyugtatta, hogy ez teljesen normális, az ő férje is ilyen ha épp fut egy projektje...
- A fülig szerelmes barátnő javasolta, hogy tündérkedje körül a párját, lehet csak kevesli a törődést...
- Anyukája pedig annak idején inkább csöndben tűrt, hogy a családi béke megmaradjon... lányának is ezt javasolta.
Kire is kéne hallgatnunk? Kinek van igaza? A szeretteink - optimális esetben - támogatnak minket és a legjobbat szeretnénk nekünk. Azonban a nézőpontjuk mindig a saját világnézetükből és döntéseikből indul ki.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy ilyen helyzetben annak a véleményét fogadják el, akié a legközelebb áll a sajátjukhoz. A megerősítést kapott véleménynek azonban valószínűleg nem sok köze van ahhoz, ami a párunk fejében kavarog.
Egyik ügyfelemnél előfordult, hogy anyósa azt javasolta egy békíthetetlennek tűnő veszekedést követően, hogy költözzön el a gyerekkel együtt a fiától 2 hétre, hogy észbekapjon. A következmények sajnos igen súlyosak lettek, hiszen a férfiben akkora sérülést okozott a nő döntése, hogy utána komoly bizalmi problémái lettek, úgy gondolta a felesége nem szereti, nem kötődik hozzá, talán van is valakije... Pedig az anyós nem akart rosszat, éppcsak ő annak idején így menedzselte a férjével való konfliktusokat, s mivel ez neki "bevált" (hiszen az após mindig rohant utána) úgy gondolta az ügyfelem házasságának is ezzel tud kedvezni.
Mit lehet tenni olyan helyzetben amikor bizonytalanok vagyunk abban hogy milyen döntést kéne hoznunk a párkapcsolatunkban?
A lehető legjobb és egyetlen valamirevaló tanács hasonló helyzetekre: a kommunikáció az illetékessel. Üljünk le és beszéljünk a párunkkal, indítsuk el a folyamatot. Ne vonjunk be laikus külső szemeket. Bízzunk önmagunkban és egymásban. Koncentráljunk a saját érzéseink kikommunikálására és ne a másik hibáira. Például, ha a problémát az elhidegülés jelenti, ne arról beszéljünk, mit nem tesz meg a társunk. Beszéljünk arról, hogy mennyire vágyunk az érintésére, a csókjára... Ugyanarról beszélünk neki, csak éppen a nézőponton változtattunk.
Ha valamilyen okból nem boldogulunk egymással, például mert nagyon elmérgesedett a helyzet, vagy megrekedtünk és patthelyzetben érezzük magunkat, nyugodtan forduljunk szakemberhez. Rengeteget tud segíteni a közelség, szeretetteljes közeg újraépítésében, eltávolodás, konfliktusos helyzetek, romboló veszekedések kezelésében. A jó szakember nem okoskodik, hanem a Ti erőforrásaitokat előhívva, új nézőpontok adásával támogat abban, hogy a problémáitok megoldódjanak s az életetek nehézségeit a későbbiek során is kezelni tudjátok.
Ha mégis úgy adódik, hogy kért- netán kéretlen tanácsot kaptok, szűrjétek meg és ne feledjétek: mindenki abból a perspektívából beszél, ami az ő kapcsolatára igaz, de ez nem kell hogy mérvadó legyen a Tiétekben...
Ha szeretnéd tovább mélyíteni a tudásod a témában, jó szívvel ajánlom GYED-re ment házasság (Szülőkből, Szerelmesek) című párkapcsolati könyvemet.
